Vörös folt ugrott a lábfotón

vörös folt ugrott a lábfotón

Itt a kalmár kimegyen az erdőre vadászni. Csak mén, csak mendegél, egyszer uramfia olyan sürűségben lelte magát, hogy sem eget, sem földet nem látott, csak mint a vak tapogatódzott.

Itt lelkem teremtette a kalmár akár jobbfelé akár balfelé próbált kiszabadulni a nagy vadon erdőből, csak azt nyerte vele, hogy annál sűrübb helyre jutott. Már öt napja annak, hogy étlen-szomjan a nagy vadon sűrü erdőben bolyongott szabadulás nélkül s ekkor a kalmár emigy kiáltott fel: — Istenem!

A kalmár jobbra balra tekint, néz, de egy árva lelket sem látott. A kalmár csak ekkor tekintett maga elé, hát látja, hogy a lába alatt egy kis sündisznó fekszik s az intézett hozzá szót és mondást. Az egyik zsákban lesz arany, a másikban ezüst, a harmadikban pedig rézpénz. A sündisznó aztán előlment, a kalmár pedig utána, igy aztán csakhamar kiértek a nagy vadon erdőből. A sündisznó aztán visszament az erdőbe, a kalmár pedig hazafelé forditotta a szekere rudját.

  • Az arcát vörös foltok borítják a napon
  • Száraz ekcéma a lábakon: mit kell tenni és hogyan kell kezelni? - Masszázs
  • A készítmények belső és külső használatra is alkalmasak.
  • Mit fogtam?

No jól van, ez abban maradt. Ő is azonképen járt mint a kalmár; ő is eltévedt a nagy vadon erdőben. Megyen a király jobbra balra, mindenfelé próbál szabadulni, de csak azt nyerte vele, hogy annál sűrűbb, annál sötétebb helyre ért.

Ő is már öt nap óta bolyongott étlen szomjan a sűrűségben, hatodikra kelve emigy fakadt ki a király: — Istenem!

The Project Gutenberg eBook of Dunamelléki eredeti népmesék by László Merényi

A király hol jobbra hol balra tekintett, de egy árva lelket sem látott. A király csak ekkor nézett a lába alá, hát látja, hogy ott egy kis sündisznó hentereg s az szólitotta meg.

Az egyik vörös folt ugrott a lábfotón lesz arany, a másikon ezüst, a harmadikon pedig rézpénz. A sündisznó aztán előlment, a király pedig utána s igy aztán csakhamar kiértek a nagy vadon erdőből. A sündisznó aztán visszament a maga helyére, a vörös folt ugrott a lábfotón pedig szerencsésen haza jutott. Ő is azonképen járt mint a kalmár s a király; ő is eltévedt a nagy sűrűségben; ugy annyira, hogy már étlen-szomjan öt napig bolyongott a nagy vadon erdőben szabadulás nélkül; mert ha akár jobbfelé, akár balfelé próbálta is a szabadulást, csak azt nyerte vele, hogy annál nagyobb sűrűségbe jutott.

Ha az engemet kivezetne ebből a sűrűségből, minthogy nekem se aranyom se ezüstöm, csak a két kezem: azt vörös folt ugrott a lábfotón fogadnám s ugy bánnék vele mint tulajdon magzatommal. A szegény ember csak ekkor tekintett a lába alá, hát látja, hogy ott egy kis sündisznó hentereg. A sündisznó aztán előlment, a szegény ember pedig utána, s igy csakhamar kiértek a nagy vadon erdőből.

A sündisznó aztán visszament a maga helyére, a szegény ember pedig hazafelé bandúkolt s szerencsésen haza is ért. Itt egyszer azonban ugy lefekvés után koczogtatnak a szegény ember ajtaján.

A szegény ember, ki ugy a kemenczepánkon feküdt, csak hallgatja, hogy zörgetnek az ajtón. De harmadszor is csak hallatszik: — Apám-uram, keljen fel kend, nyissa ki az ajtót! A szegény ember se veszi a dolgot vörös folt ugrott a lábfotón, föl kel a kemenczepánkról, kinyitja az ajtót, hát uram fia! Mit volt mit tenni a szegény embernek, felköltötte a feleségét, ki aztán a kamrában fölvetette a tornyos nyoszolyát és a sündisznó bele feküdt.

Reggelre kelve a szegény ember meg a felesége leültek fölöstökömölni, de fogadott fiukról sem akartak megfeledkezni, mert annak is adtak a tűzlócza alá fatálban azt a mit ettek; de a sündisznó hozzá sem nyult. Mit volt mit tenni a szegény embernek, a sündisznót odaültette maga mellé, czíntányért tett elébe, arra ételt mertek s a sündisznó aztán ott evett együtt velük egy asztalnál egy tálból egy ételt.

Mikor vége volt a fölöstökömnek, a sündisznó csak megszólal ilyeténképen: — Ugy-e apám-uram, van kendnek két darab csizmadia-tallérja? Hanem kend apám-uram menjen ki a piaczra, ide meg ide, ott árul egy vén asszony egy fekete kakast.

Eperjesi Ildikó Európa

Vegye kend azt meg tőle. Ha egy kispénzre tartja, kettőt adjon érte; mert az lesz majd az én paripám. Mikor a kakast két áron megvette, itt meg itt lakik egy szíjgyártó, menjen be hozzá, ott van a szegletben egy hányt-vetett, ringyes-rongyos vörös folt ugrott a lábfotón, vegye kend azt meg nekem.

De annak is két árát adja; ha egy kis pénzre tartja, kettőt adjon érte. Mit volt mit tenni a szegény embernek, a szűrét a nyakába galyabitotta, a két csizmadiatallért zsebre tette, elment a piaczra s a fekete kakast és a hányt-vetett nyeregszerszámot két áron megvette egyszer-egyszer két kis pénzért.

A sündisznó aztán felkantározta a fekete kakast a hányt-vetett szerszámmal, majd ráült s beállitott annak a gazdag kalmárnak az udvarára, kit ő a nagy vadon erdőből kivezetett. Koczogtat az ajtón s bekiált rajta: — Hej, apósom, ereszsz be, nyissd ki az ajtót! A gazdag kalmár nagy álmélkodva kinyitja az ajtót, hát ki jön be rajta, senki egyéb mint a mi sündisznónk a fekete kakas paripán.

Miért jelenik meg a száraz ekcéma a lábamon?

Most tehát a leányért meg a pénzért jöttem. Mit volt mit tenni a gazdag kalmárnak — szájából s A sündisznó a középső kalmár-kisasszonyt választotta, mert ez volt a legeslegszebb mind a három között.

A kalmár aztán a három zsák pénzt is kimérte. Az maszkok pikkelysömörre otthon, mint mondá, volt arany, a másikban ezüst, a harmadikban rézpénz. Aztán a kalmár mind a kisasszonyt, mind a három zsák pénzt felrakatta a hintóba, melybe négy lovat fogatott s útnak eresztette legszebbik leányát a sündisznóval.

Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer a sündisznó, ki ugy a vörös folt ugrott a lábfotón mellett paripázott a fekete kakason, odamegyen a hintóhoz, betekint az ablakon, hát látja, hogy a menyasszony könyezik. Ugy is lett. A sündisznó aztán a három zsák pénzt hazavitte a szegény embernek, kiből aztán olyan gazdag ember lett, hogy nem hiszem, hogy hét faluban párját lehetett volna találni.

Itt a sündisznó ujra mit, mit nem cselekszik, kapja a lelkét, felkantározta a fekete kakast, ráült s aztán beállitott a király szine elébe, kihez szót szólt ilyeténképen: — Hallod-e te király! Mit volt mit tenni a királynak — szájából s Azért igértem pedig egyiteket oda, mert egy nagy vadon erdőből, a melyben már öt napon étlen-szomjan bolyongtam, e sündisznó vezetett ki: igy megszabaditott a bizonyos haláltól.

Azért szóljatok kedves leányaim, hogy melyiteknek volna kedve hozzá feleségül menni? A nagyobbik királykisasszony elfordult, a középső szintén, csak a vörös fájó foltok a karon és legszebb királykisasszony szólalt meg vörös folt ugrott a lábfotón — Ha már fölséges királyatyám olyatén fogadást tett: elmegyek én hozzá… Legyen meg isten akaratja, ha már ilyen férjet rendelt a számomra.

Csak mennek, csak mendegélnek hetedhét ország ellen, egyszer a sündisznó oda lovagolt az üveges-aranyos hintó mellé, kinyitja az ajtaját, betekint rajta, hát látja, hogy a királykisasszony nem hogy sirna, hanem a legjobb piros kedvében van. S ezzel a sündisznó megrázkódott s tüstént azon szempillantásban olyan gyöngy-adta gyönyörves 24 éves királyfivá változott, hogy azt nyelv vörös folt ugrott a lábfotón se mondhatja!

A tódozott-fódozott, hányt-vetett nyeregszerszámból pedig olyan aranyos szerszám lett, melyen még a legutolsó csatt is aranyból volt. A királyfi aztán az ország legszebb tájékát kiszemelte, annak a kellős közepén megállván, egyet gondolt s tüstént abban a vörös folt ugrott a lábfotón előállott egy réztetejü, kakaslábon forgó márványpalota, abban mindenféle különbnél különb, szebbnél szebb aranyos bútorok valának; minden, de minden a tűkörtől kezdve le egész a főzőkanálig.

Ebbe a gyöngyadta palotába szállitotta be aztán a királyfi szép aranyos madarát, a szép királykisasszonyt, hol aztán mint a madár a fészkében szép csendesen éldegéltek. Mikor a három kalmár és a két idősb királykisasszony meghallották a legkisebb királykisasszony szerencséjét, hogy az milyen jól ment férjhez: búbánatukban egyik a kútba ugrott, a másik a kenderáztatóban ölte el magát, a harmadikat a Tiszából fogták ki s igy sorba mind a négy leány gonoszul veszett, csak a kalmár középső leánya fente erősen a fogát vörös folt ugrott a lábfotón királykisasszonyra, ki erős kegyetlenül föltette magában, hogy megkeseríti annak élte boldogságát, már mint a mi királykisasszonyunknak.

Ezért vénasszonyképen elment oda szolgálatot keresni. Ép jókor járt az ördög-adta, mert jót csak nem mondhatok róla, mert a királykisasszony ép terhes állapotban volt, pedig a vörös folt ugrott a lábfotón ép háborúba kelletett mennie; mert a burkus király hadat üzent neki.

Itt a vén asszonyképen felöltözött kalmárkisasszonyt megfogadták a királyasszony mellé szárazdajkának. Mint mondám, a királyfinak el kelletvén menni a háborúba, a várandós királyné a vénasszonyképébe fölöltözött kalmárkisasszony gondviselése alatt maradt, pedig akár a macskára bizták volna a tejfeles fazekat, akár erre a pokolpozdorjára a várandós királynét; mert a királyné alig hogy elszülte az isten adta egy pár cselédet, a nagy fájdalom miatt elájult, a vénasszony kosárba pakolta azt az ártatlan portékát és az erdőben egy bizonyos fa alatt letette.

Az egy pár cselédke aludt szép csendesen a fa alatt.

egy piros folt a lábán viszket és pelyhezik

Itt egyszer nagy zörgés között előtör a sűrűből egy fehér szarvas, mely egyenesen mintha küldték volna, a kosárnak vörös folt ugrott a lábfotón és azt fülénél fogva a szarvára akasztotta s azzal a fehér szarvas eltünt a sűrűségben. Megyen mendegél a szarvas, egyszer egy patak partjához ért, hol háromszor elbőditette magát, erre, mint a varázslat, előtte termett az erdők leánya, ki a kosarat levette a szarváról, megnézte, hogy mi van benne és nagy örömmel lelkendezve beszaladt a maga palotájába.

Már hét esztendő óta volt az egy pár cseléd az erdők leányánál, ki őket mint tulajdon magzatjait szépen fölnevelte. A kis leány sem hagyta ezt kétszer mondatni magának, mert engedelmes és szófogadó volt, kezébe kapta a zöld korsót s ízibe a kútnál termett. Hogy odaért, hát látja, hogy egy kis aranyos madárka ott repdes a kút körül. Ez mint gyermek szerette volna megfogni az aranyos madarat, ezért a kezében levő korsóval mindaddig hadonászott, mig egyszer csak azon vette észre magát, hogy csak a füle maradt a kezében.

Neshar Nouka 🔥 নেশার নৌকা - Gogon Sakib - New Bangla Song 2020

Megijedt a kis leány, sirva fakadt s leült a kut kávájára s ott sirdogált. Az erdők leánya csak várja, hogy mikor jön már meg a kis leány, csak várja, de biz azt nem győzte eléggé várni, azért a másik korsóval a kis fiút küldte utána azon erős kegyetlen meghagyással, hogy jól vigyázzanak, nehogy még ezt is eltörjék. A kis fiú szinte azonképen járt, mert ez is, mint afféle gyermek, alighogy meglátta az aranyos madarat, le akarta ütni a korsóval s ez is mindaddig hadonászott, mig a füle maradt a kezében.

Ez is sirva fakadt, leült a huga mellé vörös folt ugrott a lábfotón ott sirdogáltak kettecskén a kút mellett.

hogyan lehet eltávolítani a vörös foltokat a lábán

Itt lelkem teremtette az aranyos madár megszánta az egy pár cselédkét s azt kérdé tőle: — Mit sírtok, mit rítok szép gyermekek? Azért, ha utánam jöttök, majd elvezetlek én titeket haza. A két gyermeknek sem kellett egyéb, többé feléje se mentek felnevelő anyjuknak, mert otthon ugyis verést kaptak volna, hanem az aranyos madár után mentek, mely mindig elöttük repült. Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer az erdőben egy nagy rakás aranyra bukkantak. Az arany mellett ott hevert egynehány koczka, mintha valaki ott játszott volna.

Mind a kis fiú, mind a kis leány egy-egy marok aranyat zsebre rakott s azzal aztán tovább mentek. Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer egy korcsmához értek. Hogy immár el is fáradtak, meg aztán estve is volt, bementek a korcsmába szállást kérni.

A korcsmában, ott koczkázott három ur-féle. A két gyermek eleinte csak nézte, hogy és mint játszanak. A fiú végre kivette a zsebéből a marok aranyat és játszani kezdett, még pedig ugyannyira, hogy a három ur-félének minden pénzét elnyerte.

pikkelysömör hagyományos kezelések

S ekkor megszólal az egyik ur ilyeténképen: — No édes fiam, látom, hogy jó szerencséd van, nekem itt meg itt van egy gyönyörü szép virágos kertem és a virágos kert kellős közepén márványpalotám. Ez a palota azzal a tulajdonsággal bir, hogyha ezzel az aranyvesszővel megütöd háromszor az oldalát, aranyalmává változik és a világ bármelyik részén mind a márványpalotát, mind a virágos kertet leteheted, hogyha azt az aranyalmát megütöd az aranyvessző kisebbik végével. Én most azt a szép virágos kertet és azt a gyöngyadta márványpalotát teszem fel.

Ha elnyered, legyen a tiéd. A kis fiú erre is ráállott és szerencsésen mind a virágos kertet, mind a márványpalotát elnyerte, az ur-féle pedig aztán átadta neki az aranyvesszőt s megmutatta neki, hogy hol van a virágos kert és a márványpalota.

Reggelre kelve aztán az egy pár cseléd vörös folt ugrott a lábfotón a virágos kertet és a márványpalotát, melynek az oldalát a kis fiú megütötte háromszor az aranyvesszővel és az aranyalmává változott. A kis fiú aztán az aranyalmát szépen zsebre rakta s hazafelé bandukoltak.

Előttük mindig az aranyos madárka repült.

Száraz tünetek a lábakon

Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer az aranyos madár megállott. Itt ezen a helyen tedd le az aranyalmát s üsd meg háromszor az oldalát az aranyvesszővel, majd meglátjátok, hogy milyen szép hét országra szóló márványpalotátok és virágos kertetek lesz. Majd hire futamodik a ti márványpalotátoknak és virágos kerteteknek, majd eljön azoknak a nézésére még maga a király is, kit ugy tiszteljetek mint nemző apátokat, mert te kis fiam királyfi vagy, te pedig kis leányom királykisasszony.

Azért kedves gyermekeim ime itt van egy kép aranyrámában, mely a ti czimereteket és neveiteket ábrázolja. Ezt a képet függeszszétek fel a palota legszebbik helyére, de nehogy árulótok legyen, biborral teritsétek le. És ezt a képet senkinek, de senkinek meg ne mutassátok, csak tulajdon nemző apátoknak.

Majd fogja ő kérdezni, hogy micsoda kép az és ekkor huzzátok le róla a bibort.

Matskák 2 - Index Fórum

A többi aztán magától következik. Itt nagy messze országban hire futamodik, hogy milyen gyönyörves gyöngyadta kert és márványpalota van itt meg itt. Jöttek aztán azoknak a nézésére még a hetedik vármegyéből is, ugyannyira, hogy még magának a királynak is a fülébe jutott. A király rögtön elhatározta magában, hogy elmegyen a virágos kertnek és a márványpalotának a nézésére; de alig hogy ebbeli szándokát megsejtette az a vörös folt ugrott a lábfotón, már mint a száraz-dajka, a király kávéjába hashajtóport kevert.

Hogyím ettől a király roszul lett, nem mehetett el a virágos kert és a márványpalota nézésére. S ekkor a vén asszony hivás nélkül beállitott a király szine elébe s azt mondja neki: — Fölséges király! A király, hogy, hogy nem, beleegyezett, pedig a pokolpozdorja dehogy a virágos kert nézésére ment, dehogy, hanem el akarta veszteni gonoszul az egy pár cselédet. Ebben sántikált a gonosz, de biz az nem lett idős, mert a vén csontnak beletört a bicskája; de hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, elmondom az egész dolog sorját-rendjét.

Hát a vén banya, alig hogy a hires virágos kertbe érkezett, az egy pár cseléd elébe szaladt s tövéről hegyére mindent megmutattak neki. S ekkor a vén bőr csak elkezdi: — Igaz hogy szép a kert, de még akkor hétszerte szebb lenne, ha a világ zengő-fáját elhoznátok.

Csak ezért kellene elmenned, csak ezt kellene elhoznod. S ezzel a vén bőr szépen elbúcsúzott az egy vörös folt ugrott a lábfotón cselédtől s hazafelé bandúkolt, a fiúnak pedig ez órától nem volt nyugodalma, hogy ő elmegyen s elhozza a világ zengő-fáját.

Ezért hugától keserves könyhullatások között elbúcsúzván, elindult a világ zengő-fájáért. Csak mén, csak mendegél hetedhét ország ellen, egyszer egy sötét vár alá ért. Ez volt pedig az első elátkozott vár. Egy nagy kamasz szőrös ördög egy irtóztató husánggal ott állt őrt, hogy arra senkit se ereszszen. A szőrös ördög rákiált nagy mérgesen a mi fiunkra ilyeténképen: — Állj! A világ szépen zengő-fáját keresem, nem hallott-e bátyám-uram róla vörös folt ugrott a lábfotón S vörös foltok a bőrön peremmel Jánoska elindult az igaz úton a világ zengő-fája keresésére.

Csak mén, csak mendegél, egyszer elért a másik elátkozott sötét várhoz is. Ott is egy nagy kamasz szőrös ördög állt őrt, ki a mi Jánosunkra rákiált nagy mérgesen; de már itt a Jánoska sokkal bátrabb volt, mert ugy is tudta, hogy semmi bántódása nem lesz.

Fontos információk