Vörös foltok a karok hajtásain mi ez, Az őszibarack és a kajszibarack károsítói

Ezek a szőlőperonoszpóra ellen kiváló hatásúak, jelentős a szerepük a fürt védelmében.

Mi okozza a nagy, sötét foltok megjelenését a bab hüvelyein?

Használatukat e fungicidek biológiai mellékhatása is befolyásolja. A vegetáció első felében, amikor a védekezések a lombfelület gyors növekedése miatt gyakrabban követik egymást, a rövidebb hatástartamú, de a lombfejlődést és közvetve a termés növelését elősegítő cineb, mankoceb vagy propineb hatóanyagokkal végzett kezelések előnyösek.

A vegetáció közepétől, elsősorban hegyvidéki szőlőkben, a kaptán, a folpet és a klórtalonil, valamint a metirám hatóanyagú fungicidek használata javasolt. A vegetáció vége felé, augusztus hónapban, amikor a védekezések száma csökken, továbbá bortechnológiai okok miatt is a hosszú hatástartamú rézhidroxid,rézoxiklorid hatóanyagok, illetve ezek kombinációi használhatók.

A réz régóta Millardet és Gayon megbízható hatóanyaga a szőlővédelemnek. A rézionok azonban nemcsak a peronoszpóra sporangiospóráit, hanem a szőlő szöveteit is mérgezik.

A réz hatóanyaggal kezelt szőlő életfolyamatai mintegy 3 napig blokkolódhatnak, ún. Többszöri rezes permetezés a szőlő fejlődését késleltetheti. Közismert a réz használatából eredő bőrszövetelhalás, az ún. A réz hatóanyag-tartalmú fungicideket emiatt a vegetáció második felében használhatjuk károsodás nélkül. Egyes fajták, főként a csemegeszőlő-fajták a réz hatóanyagtól súlyosan perzselődhetnek, ezért ezeket egész évben rézmentes fungicidekkel kezeljük.

A szisztémikus hatóanyagú fungicidek használata a vegetáció elején, a virágzás körüli, járványveszélyes időszakban indokolt. Ezeket váltakozva, 2—3 alkalommal, ún. A szisztémikus, vörös foltok a karok hajtásain mi ez elleni hatóanyagok a fejlődő fürt védelmére kevésbé alkalmasak. A szisztémikus hatóanyagú fungicidek közül védekezésre az azoxistrobin, a benalaxil, a cimoxanil, a dimetomorf, az efozit-Al, az iprovalikarb, a metalaxil és az oxadixil hatóanyagúakat használjuk.

Ezeket kontakt hatóanyagokkal kombinálva forgalmazzák.

Az alma kórokozói és kártevői

Szőlőlisztharmat Jelentőség. Európában, ben Angliában figyelték meg a betegséget először. Fertőzött szaporítóanyaggal hamarosan széthurcolták egész Európába.

Hazánkba a XIX. Az utóbbi időben, a szárazabb évjáratokban súlyos kártételek alakultak ki.

A betegség a Cissus, a Parthenocissus és a Vitis fajokon fordul elő. A termesztett szőlőfajtáinkon a betegség előfordul, de a fajták fogékonysága között kisebb eltérések vannak.

Az amerikai fajok kevésbé fogékonyak, ezeken csak ősszel tapasztalható erősebb fertőzés. A betegség tüneteit a szőlő valamennyi zöld részén megfigyelhetjük. A levél színén kezdetben alig észrevehető sárgászöld elszíneződésű foltok jelennek meg, felületükön leheletfinom bevonat látható. Néhány fajtánál a kezdeti folt nekrotizálódik.

Később a levél felületén már erőteljesebb szürkésfehér micéliumbevonat fejlődik, amely fokozatosan a levél fonákára is ránő, és a levélen fekete kleisztotéciumok is képződnek.

A levéllemez meggörbül és a levél elszárad, majd lehullik. A hajtáson a rügyfakadást követően szabad szemmel alig észrevehető lisztes bevonat van. Később az idősebb hajtásokon már jól látható a pókhálószerű, szürkésfehér micéliumbevonat, amely alatt a bőrszövet hálózatosan vagy foltszerűen megbarnul, majd elfeketedik. Az elszíneződött részek rojtos szegélyűek, közepükön a fejlődő kéregszövet finoman berepedezik.

Az egyéves vessző felületén még látható a zöld hajtáskorban lezajlott betegség nyoma, barnásvörös, összefüggő vagy hálózatos elszíneződések formájában Ez azért hangsúlyos, mert a vesszők téli bonitálása alapján a betegség előző évi elterjedtségére és a következő évben várható mértékére is következtethetünk.

A zöld bogyókon lisztes micéliumbevonat képződhet, és a zöld bogyók felületén barna színű parásodás indul meg. A megkeményedő bogyóhéjat a növekedő bogyó felszakítja, a bogyó felreped. A fejlettebb bogyók repedésein keresztül gyakran kifolyik a bogyóhús, és a magvak is vörös foltok a karok hajtásain mi ez válnak A gyakorlat ezeket sérves bogyóknak nevezi.

A beteg bogyók belseje mindig egészséges, haragoszöld. A zsendülő bogyók felületén a szürkésfehér micéliumbevonatban gyakran kleisztotéciumok tömegét is megfigyelhetjük. A bogyók felrepedése vörös foltok a karok hajtásain mi ez már kevésbé drasztikus, azonban rendszerint a bogyó beszáradásával vagy nedves időben, rothadásával jár. Uncinula necator Schw. Kleisztotéciumos gomba. Konídiumtartója oidium típusú. A betegség lefolyása.

A lisztharmat fő fertőzési forrása a beteg rügy, ritkábban a levélen áttelelő kleisztotécium.

Az őszibarack és a kajszibarack károsítói

A rügyben a gomba micéliuma telel, amely csak huzamosabb időn át tartó —15 °C alatti hőmérsékleten károsodik. A beteg rügyekből a fejlődő hajtások felületére nő a gomba. Ezek a a hajtások az ún. Ezekkel fertőzi a gomba az egészséges hajtásokat, ezek a szekunder vagy másodlagosan fertőzött hajtások. A kleisztotéciumokkal történő áttelelés kis jelentőségű.

Egyrészt azért, mert nálunk évente nagyon változó mennyiségben képződnek másrészt gyakran nem fertőzőképesek. A kleisztotéciummal történő átteleléskor az aszkospórák fertőzik a fiatal leveleket.

A kleisztotéciumos áttelelés a rügyben való áttelelésre alapozott védelmet nem módosítja. A szőlőlisztharmat a vegetáció során a légáramlással tovarepülő konídiumokkal terjed. Járványok keletkezéséhez a párás meleg időjárás a kedvező, esős, csapadékos időjárás a betegség számára kedvezőtlen. Ezzel magyarázható, hogy a lisztharmat okozta járvány idején a peronoszpóra, peronoszpórás években pedig a lisztharmat kártétele a kevésbé jelentős.

A szőlőlisztharmat elleni védekezés alapja a megelőzés. Könnyíti a védekezés végrehajtását, hogy a szőlőperonoszpóra elleni hatásos fungicidek keverhetők és együttesen kijuttathatók a szőlőlisztharmat ellen használt fungicidekkel.

A szőlő egyike a legrégebbi kultúrnövényeinknek.

Járványveszély esetén, ha az előző évben jelentős lisztharmatkár mutatkozott, és a tél is enyhe volt, különösen szálvesszős művelés esetén, már kisleveles állapotban, április végén, május elején permetezni kell dinokap hatóanyagú fungicid emelt töménységű oldatával.

Általában az első szőlőlisztharmat elleni permetezést 20—25 cm-es hajtásállapotban kell elvégezni, és ez rendszerint egybeesik a peronoszpóra elleni első védekezéssel. A további védekezések időpontjai is azonosak a szőlőperonoszpóra elleni védekezés időpontjaival. Fontos védekezési elv azonban, hogy a szőlőlisztharmat elleni kezelések között 14—16 napnál hosszabb idő nem telhet el, ezért száraz, kenőcs méz és sárgája pikkelysömörre időben, amikor a szőlőperonoszpóra ellen riktábban védekezünk, a szőlőlisztharmat ellen külön is védekeznünk kell.

Csapadékos, nedves időjárás esetén viszont a szőlőlisztharmat járványveszélye kisebb, elegendő, ha minden második szőlőperonoszpóra elleni védekezéskor adagolunk a permetléhez szőlőlisztharmat ellen hatékony fungicidet. A lisztharmat ellen kontakt és szisztémikus hatóanyagú fungicidekkel védekezhetünk.

Kontakt hatóanyagok a dinokap és a kén. Szisztémikus hatóanyagok az azoxistrobin, a bromukonazol, a ciprokonazol, a dinikonazol, a fenarimol, a fluquinkonazol, a fluzilazol, a hexakonazol, a krezoxim-metil, a miklobutanil, a nuarimol, a penkonazol, a spiroxamin, a triadimefon, a triflumizol. A lisztharmat elleni permetléhez nedvesítő szert is kell adni. A fürtök védelmére fürtporozást is végezhetünk, ehhez kén hatóanyagú porozószereket használhatunk.

A kén hatóanyag 12—25 °C közötti hőmérsékleti határok között hatékony, alacsony hőmérsékleten alig hat, míg magasabb hőmérsékleten perzsel. Egyes csemege- néhány kék bogyójú borszőlő és direkt termő fajtákon pl. Othello a kén hatóanyag perzselést okozhat, ezeket kénmentes technológiával védjük a lisztharmat ellen. A borszőlőfajtákat szüret előtt 3—4 héttel kezelhetjük utoljára kénnel, bortechnológiai okok miatt.

Késői kezelés esetén a kénmaradványoktól a bor kénhidrogénes, záptojás szagú lesz. A szőlőlisztharmat-járványok rendszerint súlyos atkakártétellel párosulnak, ezért a lisztharmat ellen javasolt kén és dinokap hatóanyagú fungicidek atkagyérítő hatását külön ki kell emelni.

A szőlő guignardiás feketerothadása Jelentőség.

Kertészeti növénykórtan | Digitális Tankönyvtár

A betegség Észak-Amerikában őshonos. Már ban leírták. Európában ben. Franciaországban jelent meg először. Linhart és Mezey a szőlőbetegségeket tárgyalva részletesen bemutatják, de Magyarországon csak ben, Kecskemét környékén találták meg először.

Később más hazai szőlővidékeken is megfigyelték. Rheumatoid psoriasis tüneteinek kezelése főleg a szőlőbogyók rothadása miatt jelentős. A zöld növényrészek károsodása jelentéktelen, a szőlő fás részein a betegség nem fordul elő. A Vitis és Parthenocissus fajokon fordul elő.

Az európai V. A szőlő különböző részein láthatók tünetek, ilyenek a levél, a hajtás és a fürt. A levélen apró, barnásvörös, kerekded vagy kissé szegletes foltok vannak, szegélyük sötétebb. A foltok szélén a levél színén fekete, olykor koncentrikus körívekben elhelyezkedő piknídiumok fejlődnek, amelyek nedvesség hatására bőséges piknokonídium-masszát ürítenek. Egy levélen sok folt képződhet.

A szőlő fontosabb vírusos és fitoplazmás betegségei – Agrárágazat

Ritkán a levélnyélen is láthatók foltok. A hajtáson a foltok sötétebb színűek, hosszúkásak, kissé besüppedők, rajtuk a bőrszövet szakadozott. A felületükön itt is piknídiumok láthatók. A kacson is lehetnek foltok. A fürt teljes egészében ritkán fertőződik. A bogyókon elszórtan fordul elő a rothadás, és ezeken mindig különböző tünetstádiumok láthatók.

Vírusos betegség Rózsamozaik Jelentőség. A termesztett rózsán mintegy 10—féle vírusos betegség fordul elő.

Rendszerint a bogyófejlődés második felében a bogyókon fakó színű foltok jelennek meg, majd rövid idő alatt a bogyó megbarnul, ráncosodik és megfeketedve összetöpped. Az összeszáradt bogyók felületén fekete piknídiumok fejlődnek. A magon nincs piknídium vö. Csapadékos, meleg időben a fürtökön tömeges bogyóelhalás alakulhat ki. A fürtkocsányon apró foltok vannak. Guignardia bidwellii Ellis Fiala et Ravaz Pszeudotéciumos gomba. Piknídiumos alakja: Phyllosticta ampelicida Engelm.

Az elsődleges fertőzési források a foltokban, a növénymaradványokban, a töppedt bogyókon áttelelő pszeudotéciumok és piknídiumok, ritkán a foltokban áttelelő micéliumsztróma.

Az aszkospórák és a piknokonídiumok tavasszal a fiatal hajtások megjelenésekor szóródnak széjjel. Csírázásukhoz és a behatoláshoz legalább 6 óra levél- vagy bogyónedvesség kell. A gomba hőoptimuma 25—27 °C. Az inkubációs idő a levélen 8—25, a bogyón 1—2 nap.

A vegetációban több piknídium-generáció alakul ki, és a betegség szétterjedésében a vízcseppekkel szétszóródó piknokonídiumok szerepe jelentős. Szellőzetlen, nedves, meleg körülmények esetén nagy a járványveszély. A betegségre csak a növekedő levelek és bogyók fogékonyak.

A termesztési higiéné betartása alapvető jelentőségű. Az ültetvény szellős kialakítása, a zöldmunkák időben történő elvégzése is fontos. Metszés után a növénymaradványokat meg kell semmisíteni.

Mi okozza a nagy, sötét foltok megjelenését a bab hüvelyein?

Kémiai védekezés az erőteljes hajtásnövekedés megindulásakor, virágzás előtt, a virágzás után, majd ezt követően 10—14 nap múlva javasolt. Az intenzív növekedési időszakban szisztémikus, a bogyók védelmére kontakt hatóanyagú szereket használhatunk. A kezelések a lisztharmat és a peronoszpóra elleni védekezéssel egybeeshetnek. Ilyenkor a hatóanyagot a feketerothadás elleni védelem követelményeinek figyelembevételével választjuk meg.

Permetezésre a szisztémikus hatású azoxistrobin, cimoxanil, fenarimol, fluzilazol, hexakonazol, metalaxil, miklobutanil vörös foltok a karok hajtásain mi ez triadimefon hatóanyagú szereket használhatjuk. A növekedő bogyók védelmére a szőlőperonoszpóra elleni kontakt hatóanyagú szerek alkalmasak.

A szőlő eutípás tőkeelhalása Jelentőség. A betegséget ben Ausztráliában figyelték meg a szőlőn. Magyarországon ben közlik a betegség előfordulását, de feltételezhető, hogy már régóta megtelepedett, nem újabban behurcolt betegség.

A betegség a tőke részleges vagy teljes, lassan bekövetkező elhalását okozva nehezíti a termőterületek kialakítását, és emiatt vörös foltok a karok hajtásain mi ez terméskiesés keletkezhet.

A kajszin és a szőlőn fordul elő. Szaprofita módon a dió, a mandula és az alma fás részein is megfigyelték. A szőlőfajták közül a Chardonnay, a Chasselas, a Csiri-csuri, a Furmint, a Kocsis Irma, a Leányka, az Olaszrizling, az Ottonel muskotály, a Rizlingszilváni, a Szőlőskertek királynője és a Zöldszilváni magas művelésű tőkéin fordult elő.

A fás részeken a sebzések körül fokozatosan hosszirányban nagyobbodó, zónált, rákos jellegű sebek alakulnak ki. A törzs vagy a kordonkar a beteg foltnál hosszirányban belapul.

A beteg részt kettévágva a kéregtől a farészig terjedő barnulás, szövetelhalás látható A tápanyagszállítás menete károsodik, emiatt a beteg fás részen fejlődő hajtások rövidülnek, jellegzetes cikcakkos kinézetűek. Leveleik sárgulnak, szövetük vékony, gyakran merev, rajtuk rosszul kötődő kis fürtök nőnek, vagy a hajtás terméketlen.